Minden érzelem olyan, mint egy kisgyermek.

Ha figyelmen kívül hagyod, egyre hangosabban próbálja majd felhívni magára a figyelmedet. Ha rossznak bélyegzed, dacossá és támadóvá válik. Ha megtagadod a természetét, megreked, majd depresszióba süllyed. Ha nem szabályozod és nem törődsz vele, elvadul, míg végül át nem veszi az uralmat az otthonod felett.

Ha figyelmet és kapcsolódást adsz neki, előbb-utóbb mindig szeretettel fordul majd vissza hozzád.

1. Ha félsz megélni egy érzelmet, már benne vagy

A szomorúságtól való félelem maga is szomorúság. A haragtól való félelem maga is harag. A szégyentől való félelem maga is szégyen.

Az elkerülés nem véd meg az érzéstől. Amit a legtöbben nem vesznek észre, hogy nem maga az érzelem fájdalmas, hanem az ellenállás, amellyel megpróbáljuk elutasítani.

2. Az aranyszabály

Amikor elfojtod a kellemetlen érzelmeidet, nap mint nap öntudatlanul szabotálod önmagad.

Újra és újra megfigyeltem ezt a jelenséget: amikor megpróbálsz elkerülni egy érzelmet, valójában még többet hívsz be belőle – éppen azon a módon, ahogyan menekülni próbálsz előle.

Például:

• Elkerülöd a kudarcot → Biztonsági játékot játszol → Végül kudarcnak érzed magad.

• Elkerülöd a konfliktust → Mindenkinek meg akarsz felelni → Belső konfliktusba kerülsz.

• El akarod kerülni a veszteséget → Megpróbálsz uralkodni másokon → Elveszíted a bizalmukat.

Az öröm az érzelmek családjának matriarchája. Nem költözik be olyan otthonba, ahol a gyermekeit nem látják szívesen.

3. Hogyan ismerd fel az érzelmi vakfoltjaidat?

Túlgondolás: Amikor a gondolataid újra és újra ugyanazokat a köröket futják, valószínűleg egy érzelem elől menekülsz. A „túlgondolás” 95%-a feldolgozatlan érzelem, amely racionális gondolatmenetnek álcázza magát.

Ítélkezés: Valahányszor elítélsz valakit – vagy akár önmagadat –, gyakran van a háttérben egy érzelmi tapasztalat, amelyet nem akarsz megélni.

Például: ha másokat azért ítélsz el, mert feltűnően viselkednek vagy kérkednek, az gyakran azt jelzi, hogy te magad küzdesz azzal a vággyal, hogy észrevegyenek és elismerjenek.

„Nehéz” döntések: A választás gyakran automatikusan megszületik. A döntés az a pont, amikor elkezdesz töprengeni rajta.

Amikor úgy érzed, hogy egy nagy horderejű döntést kell meghoznod, sokszor egy olyan érzelem áll a háttérben, amellyel nem akarsz szembenézni.

Például: amikor azon őrlődsz, hogy véget vess-e egy kapcsolatnak, gyakran a saját fájdalmad és/vagy a társad fájdalma elől próbálsz menekülni.

4. Hogyan éld meg valóban az érzelmeidet?

1. Ne higgy el mindent, amit az érzelmeid mondanak!

Az érzelmeid akkor kezdenek irányítani, amikor elhiszed a történeteiket.

Amikor valami érzelmileg kibillent, az idegrendszered nem feltétlenül arra reagál, ami valójában történik. Inkább arra, amire a korábbi érzelmi tapasztalatok alapján számít.

Ezek a limbikus rendszerben rögzült mintázatok stresszhelyzetben átvehetik az irányítást a racionális gondolkodás felett.

2. Vedd komolyan az érzelmeidet, de ne kezeld őket szó szerinti valóságként!

Évtizedekbe telt, mire megtanultam komolyan venni az érzelmeimet anélkül, hogy elhinném a történeteiket.

Mert még ha az érzelmeid nem is a valóságra reagálnak, a tested valóságosként éli meg őket. Megemelkedik a pulzusod, megfeszülnek az izmaid, összerándul a gyomrod.

A lényeg az, hogy üdvözöld az érzelmeidet anélkül, hogy azonosulnál velük.

3. Használd a színész módszerét!

A színész mindig tudja, hogy az érzelem, amelyet megél, nem ő maga.

Még ha teljesen át is adja magát a fájdalomnak, a haragnak vagy bármilyen más érzésnek, tudja, hogy egy szerepet játszik.

Nem azonosul az érzelemmel.

5. Ha nem tudod üdvözölni az érzelmet, üdvözöld az ellenállást!

Az ellenállásoddal szembeni ellenállás csupán még több ellenállás. Próbáld inkább ezt:

1. Irányítsd a figyelmed arra a részedre, amely ellenáll.

2. Fordulj felé kíváncsisággal, ne ítélkezéssel.

3. Engedd, hogy ítélkezés nélkül kifejezze önmagát.

4. Legyél jelen az ellenállással úgy, ahogyan egy megijedt gyermek mellett ülnél: türelmesen, szeretettel, anélkül, hogy siettetnéd a változást, vagy azt várnád tőle, hogy ne legyen többé ellenálló.