Csillagmajor
Ha rácsapsz az ujjadra egy kalapáccsal, az érzés, a fájdalom azonnali. Nincs esélyed ellenállni neki, vagy elterelni a figyelmedet róla. Visszaránt a pillanatba, a gondolat előttiségbe. Viszont érzelmi szinten gyakran nem ez történik. Sokszor megpróbáljuk lenyomni ezeket, ellenállunk nekik.
Ha felbukkan egy fájdalmas érzelem, nézz rá, ne próbálj ellenállni. Minél jobban ellenállsz annál jobban leural az érzelem. Hiszen az ellenállással energiát, hitet adsz neki. A megszokott „nem” helyett elkezdhetsz igent mondani az intenzív érzésekre, és egyszerűen, nyitottan megérezni őket.
Minden reakció, értelmezés, ellenállás, kibúvás, elkerülés, elhesegetés csupán felkérés keringőre.
Az érzések gyorsan elmúlnak, ha nincs kapaszkodás beléjük.
A megadás az, ami akkor születik meg, amikor az ellenállás megszűnik azzal szemben, ami van.
Merj érezni! És ha éppen valami felkavaró, lehangoló, fojtogató érzés lesz úrrá rajtad, mint amikor beborul az ég, annak is lehetsz hálás, mert az is az élet velejárója, azt jelenti, hogy életben vagy.
Erről szól ez a Rumi vers is:
„Ez az emberi lény egy vendégház, mely minden reggel új vendéget vár.
Az öröm, a bánat, és a hitványság gyakori vendégek, de azért ritkán pár pillanatnyi éberség is betéved, mint egy váratlan látogató.
Üdvözöld és lásd őket mind vendégül!
Még ha egy seregnyi szomorúság is állít be, és kisöpri házad minden kincsét, bútorát,
akkor is, fogadj minden vendéget szívesen, a kisöprés talán új örömöt hoz neked.
Ha sötét gondolat, szégyenkezés, rosszindulat kopogtat, fogadd őket mosollyal az ajtóban, és hívd be őket mind.
Légy hálás, bárki is jön, mert neked küldték őket mind, útmutatónak onnan túlról.”
Erről a beledőlésről és fejhajtásról szól a non-duális elvonulásunk, amit Kiss Tímeával tartunk.
Eleged van az állandó keresésből és abból, hogy folyton „javítgatnod” kell magad? Ha készen állsz elengedni a régi hiedelmeidet, és ránézni arra, amit eddig igaznak hittél magadról és a világról, akkor ez a három nap neked szól.
Különböző módszerekkel vizsgáljuk meg azt az énképet, amit magadnak hiszel, és ránézünk arra, mi az, ami valóban állandó benned, és mi az, ami csak tanult minta vagy örökölt hiedelem. Lehetőséget kapsz, hogy ezeken átláss, elengedd őket és szerelembe ess azzal ami itt és most van, itt és most vagy.
Ez az elvonulás más, mint amit eddig tapasztalhattál.
Nem egy újabb állomás az önfejlesztés végtelen útján. Nem egy hely, ahol jobbá kell válnod, ahol el kell érned, feldolgoznod valamit, vagy ahol egy „spirituálisabb” verzióddá kell formálódnod.
Itt nem kérünk tőled teljesítményt.
Nem kell bizonyítanod.
Nem kell fejlődnöd.
Nem kell keményen gyakorolnod.
Épp ezekre a hiedelmekre nézünk rá, és együtt demisztifikáljuk a felébredés, a megvilágosodás fogalmát.
Az üzenet egyszerű és radikális:
Amit keresel, az nem egy jövőbeli állapot.
Nem egy különleges élmény.
Nem egy kiváltságos, emberfeletti tudatállapot.
A felébredéshez nincs út és nincs, aki ezt „járja”.
Arra teszünk közösen kísérletet, hogy ráláss arra, ami valójában vagy és felismerd, hogy az a különálló, „én”, aminek hitted magad, aki irányít, aki dönt és akin rengeteg teher és felelősség van, valójában csak egy gondolati konstrukció.
Ugyanúgy, mint az is csupán egy gondolat, amit elhittél, hogy ennek felismeréséhez, egy életen át gyakorlatokat, meditációkat kell végezzél.
Ennek átélése elhozhat egy olyan perspektíva váltást, amiben megélheted, hogy már most is teljes vagy és ami van, az már most is egész, anélkül, hogy ezért tenned kéne.
Az ellenállás, a békétlenség, a hiány által kiváltott szorongató létélmény helyébe léphet egy főhajtás, egy kikönnyülés, amiben szabadon áramlik az élet, de már az irányítás terhe nélkül.
Ebben a megadásban ráláthatsz a mozgatórugóidra, arra, hogyan építi fel az elméd a magadról és a világról alkotott valóságod.
Ha nyitott vagy erre az egyszerű és tiszta üzenetre, ha már volt betekintésed, de úgy érzed, halványult vagy elveszett,
vagy ha szereted hallgatni a szatszangokat, mégis hiányzik a közvetlen szomatikus tapasztalás, akkor szeretettel várlak erre a háromnapos elvonulásra. Itt nemcsak a szavak szintjén közelítünk, hanem bevonjuk a testet, az érzeteket és a közvetlen megtapasztalást is.
Fontos hangsúlyozni: ez nem önismereti elvonulás a szó klasszikus értelmében. Nem az egyénen dolgozunk, nem fejlesztünk, nem javítunk, nem elemzünk.
Egyszerűen együtt időzünk abban, ami mindig is jelen volt, itt az orrunk előtt, és engedjük, hogy a felismerés magától kibontakozzon.
Részletek:
https://www.csillagmajor.com/hetkoznapifelebredes
Esemény: