Csillagmajor
Filozófiám és misszióm
Sok életet éltem már: voltam nagyvárosi egyetemista, dolgoztam irodában itthon és külföldön, éltem bio gazdaként, és mára ezek a szálak egy elvonulásközpont vezetésében és segítői munkában értek össze.
Ami mindvégig közös volt, hogy mindig volt egy vízióm, ami lelkesített, amiért égni tudtam. Mindig rajongtam az életért és nem emlékszem olyan időszakra, amikor unatkoztam volna.
Élénk belső világ, intenzív érzelmi élet és erős empátia jellemzett már gyerekkoromtól. Szivacsként szívtam magamba a világot, rajongtam az életért. Mindig voltak szenvedélyeim, hobbik, új irányok, amelyek kibomlottak előttem – és én újra és újra beleszerettem az élet egy újabb arcába.
Ez az életszeretet a nehéz időszakokban sem hagyott el. Segítőként ebbe szeretném visszakísérni az embereket: a gyermeki rácsodálkozásba, a megérkezésbe, a kikönnyülésbe, a fejhajtásba és beledőlésbe. Abba a létélménybe, ahol újra otthonra lelnek önmagukban – és újra szerelembe esnek az élettel.
Sokunknál azonban ezt az életörömöt elfedi a szenvedés. Ennek egyik gyökere az önismeret hiánya: az örökölt minták, hiedelmek, lojalitások és tévesen igaznak hitt korlátozó feltételezések, általánosítások, beidegződések, amelyek láthatatlan szálakon mozgatnak bennünket. Amikor ezekre rálátunk, felülírhatjuk őket, letehetjük a terheket, amik sok esetben nem is a mieink. Ami már nem szolgál, átírható. Mindig megható látni, amikor ez a felismerés megszületik valakiben.
A szenvedés másik, még mélyebb forrása az azonosulás: a gondolatokkal, az érzelmekkel, az „én”-ként megélt különállóság érzésével. Ebben az állapotban mindig mást keresünk, mint ami éppen van. Fejlődni akarunk, javítgatni magunkat, megfelelni belső és külső elvárásoknak. Ez a keresés azonban önmagát termeli újra – függetlenül attól, hány könyvet olvastunk, hány évet meditáltunk, vagy hány önismereti folyamaton mentünk keresztül.
Az életem egyik legnagyobb ajándéka annak felismerése volt, hogy ebből a körforgásból van kiút. Lehetséges rálátni a programokra. Lehetséges felébredni a hiedelmekből. A szenvedés nem szükségszerű, csak elhittük.
Ebben a folyamatban tudlak kísérni: a belső működésünkre való éberség felébresztésében, a perspektívaváltásban és a valós szabadság megtapasztalásában. Történjen ez családállításon, férfi körben vagy non-duális elvonuláson – a lényeg ugyanaz: nem valamit elérni kell, hanem felismerni azt, ami mindig is itt volt az orrunk előtt.
Történetem
Némettanárként végeztem a bölcsésztudományi karon. Egy évtizedet multinacionális környezetben dolgoztam, majd éles váltásként vidékre költöztem és ökológiai gazdálkodásba vágtam. Ebből lett a Csillagmajor. Évekig helyi családoknak termeltem vegyszermentes zöldséget és gyümölcsöt, illetve kistermelői termékeket állítottam elő. Mára ez önellátássá alakult és mellette egy elvonuló központot hoztam létre a birtokomon. Jelenleg ennek a vezetésével és saját elvonulások, programok szervezésével foglalkozom a gazdálkodás mellett.
Egy magánéleti válságot követően indultam el az önismeret útján. Megmerítkeztem a szabad mozgásokban, mint az 5Ritmus, a kontakt improvizáció és a bodywork. Részt vettem egy egy éves pszichodráma folyamatban, egyéni terápiában és számos önismereti elvonuláson. Mellette évekig zen meditációs gyakorló voltam.
Emellett sok alkalommal vettem részt családállításon és idővel családállító végzettséget szereztem. Számomra a családállítás más és több mint a terápiás módszertanok. Valójában egy kiváló lehetőség az Élet mélyebb megértésére, hiszen rámutat arra, hogy valójában nem tehetünk mást csak megadni magunkat az Életnek, beledőlni abba és meghajolni az előtt ami van, feladva a racionalitást, feladva a kontroll iránti vágyat, lebontva elménk címkézését és meglátni az Életet a maga Vanságában, rálátni a saját és mások ártatlanságára és ezáltal megérkezni az igazi elengedésbe és beledőlésbe.
Nagy hatással volt rám a Moving Man közösség is, amelyben a szomatikus és kognitív gyakorlatok ötvöződnek, és ahol megtapasztaltam a férfi közösség erejét. Facilitátorként örömmel teremtek teret férfi társaimnak, hogy közel kerüljenek érzelmeikhez, rálássanak önmagukra, és biztonságos, őszinte közegben kapcsolódjanak egymáshoz. Hogy ne csak rivalizálásban, hanem valódi, mély kapcsolódásban élhessük meg a férfi minőséget.
Életszemléletemre drámai hatással voltak a non-duális tanítások. A megéléseim, felismeréseim gyökeresen változtatták meg azt, ahogy megélem magam és a világot. Ez a kiébredés vezetett el egy mély rendbenlevőség megtapasztalásához, egy szerelembeeséshez magammal és az Élettel. Ez az üzenet áthatja minden műhelyemet, hiszen valójában minden erre mutat rá.
Clausen Sebestyén
